Amikor abbahagyod. Mikor érnek véget a drámák az életedben? Amikor kilépsz belőlük. Néhány évvel ezelőtt majd egy évet jártam pszichoterapeutához. Az egyik beszélgetésünkben azt mondta, hogy szeretek szenvedni. Ezen nagyon felháborodtam. Igaza volt. Egy csomó olyan hitrendszerhez ragaszkodtam, ami szenvedés- és küzdelem központú volt. Majd a hitrendszerem megváltoztatásával változtak a megéléseim.
Mondok egy példát erre. Évek óta viszek nyáron egy csoportot Glastonburybe. 
És évek óta bejárjuk a Tor – Glastonbury szent hegye – körül kígyózó hétgyűrűs labirintust. A hétgyűrűs labirintushoz mi Inanna alsó világba való alászállásának mítoszát kapcsoljuk. Ami egy gyönyörű történet, nagyon szépen mesél a transzformációról, aminek a labirintus is eszköze. De nem egy vidám történet, legalábbis mi nem annak értelmeztük. Inanna saját elhatározásából alászáll, megfosztatik ékességeitől, majd ebbe a túrába belehal, hogy aztán feltámadjon.
Évekig hajtogattuk azt a történetet, hogy igen, ez az igazi. Ez az áldott transzformáció, mi is elhagyjuk benne az álarcainkat, ebbe jól belehalunk, de sebaj, mert aztán milyen jó lesz. Tényleg, csak közben sem kell szenvednünk, közben sem kell, hogy rossz legyen. Hiszen mindez egy hitrendszer, ami ugyanazon a mintázaton alapul, mint Ádám és Éva almás történetét sújtó isteni ítélet. (Erről írtam egy korábbi blogbejegyzésben, amit ide kattintva el is olvashatsz.)
Ezt a szenvedéssel teli újjászületési folyamatot kapcsoltuk mi a labirintushoz, és ennek megfelelően a transzformációs folyamataink azzá is váltak. Sőt. Emlékszem, hogy olyan 5-6 éve Brian milyen nagy szenvedéllyel ecsetelte, hogy legalább egyszer mindenki elesik a Tor körüli labirintus bejárásában, meg fel akarja adni, de nem szabad, mert akkor benn ragad és összekeveredik az élete. És persze ennek megfelelően abban az évben igazi tortúrává változott a labirintus bejárása. Majd az évek folyamán egyre könnyebbé vált.
Miért? Mert nekem kezdett elegem lenni, a nagyon magasztos, de egy idő után unalmas szenvedéseimből, és felébredtem arra, hogy a dolgok milyenségét az én arról alkotott gondolataim határozzák meg. Ezért egyszer csak megjelent a labirintus bejárásánál Inanna egy másik története is. Ebben a történetben 
Inanna a kertjében, hátát almafának döntve önmagában gyönyörködik. Nem szenved, nem küzd, egyszerűen jól érzi magát. Hosszú ideig Inanna két mítoszát külön kezeltem, majd egyszer csak felébredtem arra, hogy a történeteteket egymás mellé is lehet tenni, és akkor az addigi drámából eltűnik a szenvedés és csak az élet szépséges tánca marad.
Minden mítosz arról mesél, hogy az emberek abban az időben, amikor keletkezett hogyan látták a világot. A Biblia teremtéstörténete ugyanúgy egy mítosz, mint a többi teremtéstörténet. Egyik sem abszolút igazság, mert az túl van a történeteken, szavakon, formákon, és az összes történet semmivé válik benne, és számtalan történet tud belőle formát ölteni. És pont ezért mindegyik megmutat nekünk valamit az EGYről. Ádám és Éva története például azt, hogy az Édenkert túl van jón és rosszon – hiszen az alma előtt az nem létezett az emberpár számára -, túl van a szétosztottságon, azzal, hogy elhisszük a dualitást magunkat űzzük ki onnan. De vissza is találhatunk, csak ki kell lépnünk az elméből, ami mindent osztályoz.
És csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy Jézus már kétezer éve leszállt a keresztről, és minket is megváltott. Akár meg is pihenhetnénk ebben 
Ha eleged van a drámákból, és a szenvedés köreiről, akkor várunk Téged november 20-án. Mert lehet folyamatos jóérzésben élni, és ehhez csak néhány hitrendszerünktől kell megválnunk. A gondolataid, és hitrendszereid mögötti tágas térbe utazunk november 20-án. MA ÉJFÉLIG még kedvezményes áron jelentkezhetsz:
Transzformáció Másképp – Tudattágító Nap Pozsgai Nikolettel és Veres Krisztával
2011. november 20. 10:00-17:00
Program:
10:00-11:15 Veres Kriszta előadása: Visszatalálás a soha-el-nem-vesztett Édenkertbe
11:30-12:45 Pozsgai Nikoletta előadása: A transzformáció rögös és könnyed útjain
13:00-14:00 Kérdezz-felelek
14:00-15:00 Ebédszünet
15:00-17:00 Inanna Kertje Szertartás
A „Transzformáció Másképp” Napról további információt ide kattintva találsz!
A „Transzformáció Másképp” Nap részvételi díja 10 000 Ft. KEDVEZMÉNY! MA ÉJFÉLIG (november 10-ig) kedvezményes áron (8 000FT) jelentkezhetsz!
Jelentkezéshez küldd el nekem a TRANSZFORMÁCIÓ szót, a nevedet, a telefonszámodat és a címedet: jelentkezem@vereskriszta.com
Ehhez a bejegyzéshez a honlapomon hozzá is szólhatsz. Bármelyikhez! És örülök, ha megosztod velem a gondolataidat.
Szeretettel,
Veres Kriszta
Kedves Kriszta!
“Mintha” csak az “én” gondolataim lennének! :-))), hiszen közel két éve ugyanerre a “felismerésre” jutottam…Kívánom, hogy minél többen “átessenek” a transzformáción, hiszen utána csoda Jó Érzés!
A holnapi MÁRTON NAPról az alábbiakban örömmel és szívesen osztanám meg Veled és a többi olvasóval Ági barátnőm gondolatait. Ági a gyerekeim iskolájában Tanító néni, s Levelét az iskola minden családja megkapta.
“Márton napi gondolatok
Mihály nap és advent közötti időszak
Milyen utat jár be az ember az évkörnek ebben a szakaszában? A nap –éj egyenlősége után a nappalokból egyre többet vesz birtokba a sötétség. Megyünk bele az „elsötétülésbe”. Nappali éberségünket egyre jobban próbára teszi. A fényt most másutt kell megtalálnunk. A természet ekkorra már jórészt elhal, a fák gyökereikbe hívják vissza a lomb erőit, elengedve a leveleket, sok növény és állat téli álomba merül. Minden a befelé fordulást sugallja. A fényt most ott kell megtalálni. Az ember saját belső fényét viszi a külvilágban eluralkodott sötétségbe. A mai ember elvesztette azt az ősérzést, hogy Egy a világgal. A régi ember egységben élt a természettel, nyáron teljes odaadásban, ősszel visszahúzódásban. Nekünk újra meg kell találni az egységhez az utat. Tudatunk fejlesztésével, belső fényünk növelésével találhatunk vissza ehhez az elveszett egységhez, melyek tetteinkben testesülnek meg. A kicsiny fény, melynek „házat építünk” a lámpás készítésével ezt szimbolizálják.
Mihály napkor a jó és rossz közötti egyenlőséget, elszámolást vettük szemügyre. Márton maga a tett. Mihály arkangyal a lélek kísérőtársa, amikor a túlvilágra költözik, ő teszi mérlegre az ember jó cselekedeteit és gonoszságait. Márton az ember, aki képes felelősséggel megtenni azt. Akkor is mikor a külső fény egyre kevesebb. Ki is ő? Miért is ő jelenti az évkörben a felebaráti szeretetet? Számos legenda, csoda fűződik nevéhez. Csak néhány ebből:
Márton – Tours-i püspök, a középkor nagyhírű szentje
A pannóniai Saváriában (Szombathely) született 316 táján, 397-ben halt meg. A lovagkor teljesen magáénak érzi, hiszen katona volt mielőtt a Seregek Urának hívását meghallotta volna. Életrajza szerint ifjú korában katonának ment, adta apja. Római katonaként, amikor még hitújonc volt, félidőben lován Amiens felé haladva félmeztelen koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettévágta és felét a koldusra terítette. A másik felét a Merovingok nemzeti ereklyeként őrzik. (Latin neve: cappa, őrzési helye: capella, őrei capellánusok. Magyarul: köpeny, kápolna, káplán.)
Mikor elbocsátását kérte a katonai életből, a császár gyávaságnak bélyegezte. Ekkor Márton fegyvertelenül állt a csatasor élére, s Jézus nevében sértetlenül áthatolt az ellenség sorain.
Nyugati legenda szerint Márton hun, illetve magyar királyok sarjadéka. Amikor Tours püspöke lett, hét unokatestvére csatlakozott hozzá. Marmoutier monostorában remetéskedtek, s mind a heten egy napon haltak meg. Nem kezdte ki őket az enyészet, mintha aludnának: ők a „Hét alvó szentek”.
Szent István zászlóira a hadverő Márton képét festette. Szűz Mária mellett Márton lett az ország társpatrónusa. A pannonhalmi apátság is az ő tiszteletére épült. Az egykori Szentmártonfalva (ma Szombathely része) temploma a szent „szülőházára” épült. A templom előtti kút már a középkorban „Szent Márton kútja”. Hazánk és Franciaország is védőszentként tartja számon Szent Mártont.
Hogyan tudja áthatni a Mártoni életút, tett az advent előtti gondolatainkat és tetteinket a gyerekeinkkel közös ünnepen?
A gyerekek ösztönösen élnek az égi erőkkel. Ahogy nőnek elveszítik ösztönös tudásukat, hogy majd önálló emberként, tudatosan találjanak vissza hozzájuk. A gyerekeknek akkor tudunk segíteni, ha úgy élünk, hogy méltók legyünk arra, hogy utánozzanak bennünket a kisebbek, s velünk együtt éljék át a nagyobbak.
Márton jót tett a koldussal. Ki-ki maga tudja mi jót tehet mindennapjaiban, a maga életében. Lehet ez a segítség egy mozdulat, odafordulás, ima valakiért, egy jókor teremtett csend. A belső mozdulat őszintesége a lényeg, mert ezt éli meg belőlünk a gyerekünk. Az ünnepre készülve lámpásokat festünk, olajozunk, rajzolunk. Az osztályokban az életkornak megfelelően választhatunk egy-egy történetet a Mártoni legendákból. A szülők is készülhetnek, megtanulják a dalokat, elkészítik az iskolaudvar lámpásait.
Végül mégis a legfontosabb, hogy együtt éljük meg az ünnepet, énekelve kísérjük a gyerekeket az estében, álljunk a közös nagy tűz előtt. Ezek a történések mind-mind tettek, jó tettek. Mindannyiunk jó tetteire szükség van ahhoz, hogy ünnepet teremtsünk gyermekeinknek.
Kissné Kovács Ágnes gondolatai “
Köszönöm
Kedves Kriszta!
Szeretnék többet megtudni Innana-ról. Nézegettem a netet, de nem nagyon találtam semmit. Tudnál ajánlani valamilyen forrást?
Köszönettel, Virág
Kedves Virág!
Inanna történetét ajánlom szívesen itt:
http://www.noionmegvalositas.hu/noi-onmegvalositas/inanna-a-fold-es-a-mennyek-kiralynoje/
Jó olvasást:)
Nikoletta
Kedves Virág,
Fénylő ölednek édes örömében a címe annak a könyvnek, ami magyarul tartalmazza a sumér mítoszokat. Az almafás történet nincs benne, azt még csak angolul találtam meg.
Gyere el 20-án, ahol sok mindent megtudhatsz Inannáról, illetve át is élheted belülről a mítoszát. Úgy is ez a mítoszok célja.
Szeretettel,
Veres Kriszta
Kedves Virág,
Inannáról itt is találsz további információkat:
http://kvm17.blogspot.com/2009/04/inanna.html
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ist%C3%A1r
http://apokrifirasok.network.hu/blog/apokrif-irasok-hirei/inanna-az-annunaki-urhajosno
http://asszociaciok.nolblog.hu/archives/2007/01/29/71285/
Szeretettel: Ida ***
Nagyon örültem ennek az írásnak, kedves Kriszta!
Ateistának neveltek, kisdobosként/úttörőként félős kíváncsisággal csak elmenni mertem a Terézvárosi Templom mellett, bemenni nem. Csak egy bizonytalan tudatosságérzés élt bennem, hogy kell lennie valaminek.
Második gyermekem születésekor annyi véletlen egybeesés történt, hogy mélyen el kellett gondolkodnom a transzcendencia létezéséről. (Akkor már tudtam, hogy így hívják
Úgy érzem, életem legjobb döntése volt, amikor a wiccan vallást választottam úgy, hogy Krisztus megmaradt a szívemben.
Felszabadító és ebből következően boldogító, hogy vallásomnak nincsenek kőbe vésetten megnyomorító parancsolatai, kivéve az egyetlent, ami hangsúlyosan cseng össze Krisztus tanításaival: “Bármit megtehetsz, ha nem ártasz!”
Sok egyéb mellett már “csak” meg kell tanulnom nemet mondani. Mert lehet, hogy ezzel a nem!-mel éppen hogy nem ártok egy másik embernek, hanem segítek a saját útját megtalálni.
Áldás