Ászelinek, azaz mézszínűnek nevezte a bátyám a szemeimet egy hete, és arról beszélt, hogy egyre világosabbak. Nem lepődtem meg rajta, mint ahogy azon sem, hogy tegnap a fodrásznál a recepciós lány azzal fogadott, hogy egyre fehérebb a bőröm. Nem lepődtem meg, mert visszatérőben van egy lélek-részem, aki pont ezekkel a minőségekkel bír.
Február 8-án jöttem vissza Egyiptomba és az első reggel egy látomással ébredtem. Láttam a sivatagban egy női alakot, fehér-bőre világított a homokban, vörös fürtjei kígyóztak a szélben, és a szemei mézes-aranyként csillogtak. Tudtam, hogy az alak Fayoumban áll, Sobek temploma mellett, tudtam, hogy Bastet papnője, és tudtam, hogy egy másik életbeli magamat látom. Egy olyan önmagamat, akit még ugyanabban az életben elveszítettem.
Persze valójában sosem vesztettem el, mert Lélek-részek nem vesznek el. Amikor arról beszélek, hogy egy Lélek-részem visszatérőben van tulajdonképpen arról van szó, hogy eltűnnek azok az elmebéli korlátok, melyek megakadályoztak abban, hogy Lelkem ezen részét érzékeljem és éljem.
És ismét rá kell csodálkoznom az élet varázslatára és arra az erőre, amivel Egyiptom a Lélek varázslatába beavat.
Augusztus végén vettem egy nagyobb Bastet szobrot. Eszemben sem volt Bastet szobrot venni, de aznap megláttam egy fura vöröses-aranyos szobrot és nem tudtam többet levenni róla a szemem. A szobor megérkezett, a Kedvesem pedig elment.
Hosszú ideig nem találtam a szobor helyét, bárhová tettem, nem látszott a lakásban. De közben egyre inkább éreztem, hogy a Kedves távozásával kapcsolatos helyzet milyen erővel akar megajándékozni. Egyre jobban felerősödött az érzékelésem, és egyre erőteljesebb látomásokat kaptam. És észrevettem, hogy mennyire nehezem állok meg a látomások és érzékelések valódiságában, újra és újra megkérdőjeleztem őket, miközben ismerem azt az érzést, amivel érkeznek és már ezer visszaigazolást kaptam az igazság-tartalmukról. És most sorra bukkantak elő a tudattalanom mélyéről a kérdőjelek, amik eddig is elbizonytalanítottak életem különböző területein. És közben éreztem, tudtam, hogy a Lelkem oda vezet, hogy megálljak biztosan, kérdőjelek nélkül a látomásokban.
Az egykori Bastet papnő önmagam nem kételkedett, arany szemei úgy láttak át a fizikain, mint ahogyan Neo látja a Mátrix valóság mögött futó jeleket. Ezen önmagamban még nem volt kétség, egy picike sem.
De aztán történt valami, ami elhozta a kétséget, ami azóta kísért életeken át. A történet elkezdte magát december utolsó napján Fayoumban felfejteni, majd előkerültek a szereplői is, megérkeztek különböző élethelyzetekben, ugyanazt az energia-mintázatot bemozgatva, mint akkor és tudtam csak annyi a dolgom, hogy szeretettel átölelve a történéseket kioldjam a múlt ezen karmikus szeletét az elmém bugyraiból és újraismétlésük helyett kinyíljak a Léleknek. Ahonnan egyre közelít a kétségek nélküli aranyszemű Bastet papnő.
Legutóbbi Budapestre utazásom előtt végre megtaláltam a Bastet szobor helyét a lakásban, most ő uralja a gyógyító asztalomat, és ez tovább mozdította ezen erő életemben való kiteljesedését. Magyarországi tartózkodásom alatt egyre jobban éreztem a hívást egy kiscica életembe engedésére. Na jó, először inkább az oroszlánok vonzottak, de aztán megéreztem, hogy a vad macskaerő az, ami jönni akar. Bastet ereje, tudtam, hogy egyiptomi utcai cica akar hozzám megérkezni, mert ők őrzik ezt a vad macskaerőt. Visszaérkeztem és a Bastet papnő látomás után egyre inkább megmutatta magát a cica is. Megmutatta, hogy a feje és a háta vörös, a testének többi része fehér, elmondta azt is, hogy hol keressem. Minden nap egyre többet árul el, egyre közelebb lép hozzám, és egyre tágul bennem ez az erő, ami ismét változtatja a külsőmet is.
Imádom Egyiptomnak ezt a varázslatos erejét, ahogy visszaadja az itt megélt régi erőidet, és ahogy összefűzi a mintázatot, amiben az erő visszatér. Már egyszer írtam arról, hogy Karim, a fodrászom azzal az erővel bír – bár, lehet ez nem tudatos benne -, hogy az ujjai a hajszálaidból kitapogatják a Lelket és a láthatóvá teszik a minőségeit a frizurán keresztül, amit szárít nekem. Egyiptom varázslata Karimhoz vezetett, és vele visszaérkeztek a hullámok a hajamba. Nem akartam őket, de amikor Karim először kimondta, hogy mi lenne, ha most hullámosra szárítanánk a hajamat, valamiért hagytam, valami akaratomnál erősebb erő szólt hozzám rajta keresztül és beengedtem a hullámokat. Tegnap Karim azt mondta, hogy szeretné középen elválasztani a hajamat, megint ott volt a tiltakozás, majd az az erő, ami azt suttogta, hogy igen, engedd el az ellenállást és add meg magad. És tényleg, hazajöttem és megnéztem azt a képet, amit Bastetről az interneten találtam, és ami a legközelebb áll a belső képhez a Bastet papnőről, persze középen van elválasztva a haja és pontosan úgy van vágva, ahogy azt Karim tegnap javasolta. A vágás lesz a következő lépés.
És ismét végtelen hála van bennem Egyiptom felé az újabb ajándékért, az újra felismert Lélek-részért és azért, ahogy érkezik. Az összes varázslatos részletért, amiben ez a Lélek-rész közelít. Az összes varázslatos puzzle-darabkáért, amelyből összeáll az egész. Úgy érzem magam, mint egy gyermek a Csodák földjén, aki bármerre is fordul mindenütt rátalál egy újabb kincsre és a kincsek által felfedezi önmagát.
Ha van benned hívás Egyiptom felé, ha érzed, hogy ez a varázs-föld neked is segítene az elhagyott Lélek-kincsek felkutatásában akkor várlak Téged! Egyedül, pároddal, vagy barátaiddal, ha hallod a Nílus vizének dalát, ha érinti a Lelked a vízililiom illata, ha alámerülnél Egyiptom földjének varázslatában máshogyan:
LÉLEK-UTAZÁS EGYIPTOMBAN
Részletekért és jelentkezésért ide kattins!
Ha a link nem lenne kattintható, akkor ezt másold a böngésződ címsorába:
http://www.vereskriszta.com/szakralis-utazasok/ezerszirmu-vizililiom-lelek-utazas-egyiptomban/
Ehhez a bejegyzéshez a honlapomon hozzá is szólhatsz. Bármelyikhez! És örülök, ha megosztod velem a gondolataidat.
Szeretettel,
Veres Kriszta
Valamikor biztos jovunk, majd ahogy az elet hullamai hozzak
Igen, növekedjék a macskaság
Áldás!
Számomra ez lélegzetelállító………… A mézszínű szemű, fehérbőrű Bastet, aki röntgenszemeivel átlát a fizikain… aki utcai macska formájában közeledik feléd… húúú…!!!
Egy olyan világról álmodom, amiben vannak Papnők, és Papok, IGAZIAK! akiknek van hatalmuk, és elvezetik az embereket a beavatásokba, és tényleg segítenek “megérinteni” a “Istenit”! El voltam ámulva, amikor nyáron Egyiptomban jártam, abban a Tahrir téri múzeumban, ahol egy hatalmas ősi egyitomi kiállítás van Tutanhámon (vagy hogy írják) fáraó temetési ládáival, szarkofágával, ékszereivel együtt.. Az a rengeteg csupa “szellemvilági” alak, figura, állatisten, akik az őrzésére lettek rendelve, s az a Rend, Erő, ami az egészből sugárzott, egy olyan korról tanúskodott, amikor ez a tudás az élet része volt, s számomra ez lélegzetelállító..!
Megjegyzem, Kriszta, ezek a bejegyzéseid felérnek egy arab nyelvleckével nekünk…
Megtanultuk már, hogy : el Vadúd, Gemila, Moszmár, és most Ászeli. 
Egyre jobban elvarázsol ez a nyelve engem. Azt kívántam, hogy ne unalmas módon kelljen megtanulom, hanem könnyedén jöjjenek a szavak hozzám. És ez történik is, a mindennapi találkozásokban egyre több szó ölel át és marad velem. Imádom hallgatni, amikor éneklik ezt a nyelvet, legyen az a Korán, vagy szerelmes dal. Azt az egyet nem bírom, amikor elkezdik kiabálni, mert az teljesen megöli az arab nyelv lágy szépségét. Szerintem ezt a nyelvet arra találták ki, hogy szerelmesen gördüljön az ember szájában, és a szépség rezgését árassza szét a világban. Legyen is így most már!
Kedves Kriszta!
Régóta olvasom már az írásaidat, és egyszerűen csak annyit szeretnék mondani, hogy gyönyörűek, magával ragadóak és inspirálóak a soraid! Köszönöm!
Köszönöm. És kívánok neked elragadott mindennapokat
Kedves Kriszta!
Én vágyom egyiptomi utazásra.
Biztosan eljön az ideje, addig is olvasom az írásaidat
és táplálkozom belőle.
Nagyon hálás vagyok érte.
Szeretem olvasni az emailjaidat.
Áldásos napokat kívánok Neked!
Szeretettel. Bori
mindennek eljön az ideje
Kriszta, ez annyira izgalmas, hogy valósággal átszáguldottam a sorokon, aztán visszatértem, újra olvasgattam, ízlelgettem és a torkomban dobog a szívem, annyira fantasztikus ez az egész. Most kinyomtatom, elviszem magammal a mai napra, mert valami lenyűgözően igaz dolgot villantottál fel előttem. Köszönöm!
Andi
Miaúúú
Szia Kriszta!
Köszönöm én is, hogy megosztod az életrészleteidet, így sokunk inspiráló ismerőse vagy.
Annyira idekívánkozik a saját tapasztalásom ezzel az “ősjelképpel”:
Első Lelki elvonulásom után érkezett hozzám egy vörös csíkos kiscica, életerős vad volt, el is ment egy kis idő múlva, a következő évben megismétlődött: elvonulás után jöttek a cicák: egyikük vörös-fehér másik fekete-fehér. Érdekes, hogy ismét a vörös tűnt el egy idő múlva. És következő évben új kiscicákat adott a természet: egy tiszta feketét és egy tiszta fehéret( ennek az egyik szeme kék, a másik sárga…, hogy azért megmaradjon a kettősség:-)
Ha a kertben Fényezem magam, rögtön ott sündörögnek a lábamnál a macskák. Ha lefekszem a földre, ráfekszenek a leginkább gyógyítandó testrészeimre. Többször segítettek rálátnom a sötét és világos Lélekrészeimre is.
Ölelés:S.
gyönyörű, köszönöm
Szia Kriszta
Furcsa volt elolvasni az irásodat, mert pár napja meghalt a cicám. Szürke volt mézsárga szemekkel…furcsa
Szia Kriszta!
Úgy látom mindenkit más fogott meg: kit a macska, kit Egyiptom
-vagy legalábbis valami keletről jöttnek. Viszont közel 2 éve megismerkedtem egy afrikai fiúval. Ő ismert engem régről, életekről ezelőttről… El akart vinni Afrikába, hogy mutasson egy helyet nekem. Tudtam, hogy ha megyek, akkor lényem egy olyan darabját ismerem meg, akiről addig még nem tudtam. Ahogy telt az idő, egyre inkább előjött afrikai lényem emlékezete a testemen. A hajam, arcom, alakom, stílusom megváltozott. De csak arra az időre míg a fiú itt volt. Amikor elutazott lassanként visszaváltoztam és a keleties kisugárzásom is visszatért 
Engem talán az, hogy eddig még soha nem gondoltam abba bele, hogy egy korábbi énem ennyire áttűnjön a mostani létembe… Saját magamat mindig “kínainak” tartottam
Köszönöm a tanítást
Áldás
Kata