“Én vagy Ő, aki mindig volt, van és lesz. Halandó fátylamat még fel nem lebbentette.” – Saisban, az Ősi Egyiptom egyik városának Ízisz Szentélyében volt olvasható ez a felirat. (more…)

Az idén az Őszi Napéjegyenlőség szeptember 22-re esett, aznap este volt első Lélek-regényem (Az Amazigh Hercegnő) szertartásos könyvbemutatója. Az Őszi Napéjegyenlőség a föld ünnepe, a testet öltésé, nagy áldásnak éltem meg, hogy könyvem ebben az energiában

Nagy Sándor, Kleopátra, Mária Magdaléna. A tér-idő különböző pontjain éltek fizikai testben,  a sorsuk mégis összefonódott a sivatagban. Lépteik talán összeértek a Siwa Oázisát ölelő homoktengerben, a pálmák között, a homokban rejtőző medencék vizében,

„Egyesítettük a szíveinket és repültünk keresztül az Univerzumon, újra hitet tettünk Isten, az emberiség és egymás mellett.  Új szikra járta át a tudatosságunkat, átélésünk intenzívebbé vált, és ez varázserőt vonzott felénk. A felismerés és az erők

“Énekeltem a Lélek-dalát éjjel és nappal, mert egyre nagyobb szükség volt arra, hogy emlékeztessem a testben járó Lelkeket arra, hogy minden forma a Forrás teremtő szeretetéből születik, és ezért EGY. Énekeltem, hogy erőt adjak azoknak, akik velem együtt