Az idén az Őszi Napéjegyenlőség szeptember 22-re esett, aznap este volt első Lélek-regényem (Az Amazigh Hercegnő) szertartásos könyvbemutatója. Az Őszi Napéjegyenlőség a föld ünnepe, a testet öltésé, nagy áldásnak éltem meg, hogy könyvem ebben az energiában
Nagy Sándor, Kleopátra, Mária Magdaléna. A tér-idő különböző pontjain éltek fizikai testben, a sorsuk mégis összefonódott a sivatagban. Lépteik talán összeértek a Siwa Oázisát ölelő homoktengerben, a pálmák között, a homokban rejtőző medencék vizében,
„Egyesítettük a szíveinket és repültünk keresztül az Univerzumon, újra hitet tettünk Isten, az emberiség és egymás mellett. Új szikra járta át a tudatosságunkat, átélésünk intenzívebbé vált, és ez varázserőt vonzott felénk. A felismerés és az erők
“Énekeltem a Lélek-dalát éjjel és nappal, mert egyre nagyobb szükség volt arra, hogy emlékeztessem a testben járó Lelkeket arra, hogy minden forma a Forrás teremtő szeretetéből születik, és ezért EGY. Énekeltem, hogy erőt adjak azoknak, akik velem együtt
