Amszterdamban vagyok egy konferencián, mert felkértek, hogy tartsak csoportos gyógyítást a konferencia résztvevőinek. Ahogy közeledett a konferencia és nézegettem a cég körüli történéseket, illetve az cég körüli energia-mezőt, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy

Ott szeretek lenni, ahol a Világok összeérnek. Ott szeretek lenni, ahol a Láthatatlam varázslata megtermékenyíti a Láthatót. Ezt a helyet úgy hívják Lélek. Lélek-ösvényen való tudatos lépteimet éveken keresztül vezették az Éneklő Kristálytálak varázslatot

Hullámokban engedtem be eddig a bőséget az életembe. Megérkezett egy hullám, megfürödtem benne, beengedtem a bőséget. Majd megjelent a gondolat, hogy ennek hamarosan vége lesz. És elkezdtem gátak közé szorítani a hullámzást. A bőség továbbra is hullámzott körülöttem,

Költözött az Istennő Templom, és közben kiderült, hogy az összes tollas álarcom és szertartásruhám a molyoknak áldozódott. És azt éreztem, hogy jól is van ez így, mert mostanában nem érzem, hogy más ruhába kellene öltöznöm egy-egy szertartásra. A papnői

Eljött hozzám egy egyiptomi anyuka a kisfiával, aki semmilyen „kell-nek” nem hajlandó eleget tenni. Első alkalommal a kisfiút gyógyítottuk, majd egy hét múlva eljött az anyuka is. A gyógyítás után elmondtam az anyukának, hogy miket tapasztaltam vele kapcsolatban,

Egyik este nálunk volt a Kedvesem egyik barátja, már éjfél is elmúlt, de még nem nagyon akart távozni, én pedig nagyon elálmosodtam. Tudom, hogy mennyire fontos Egyiptomban a vendég, ezért nem szóltam semmit, mert nem tudtam, hogy ez hogyan hatna a Kedvesem és a barát

Imádom a reggeleket, imádom a meghittséget, amely átöleli a kinti világosodást. Rendszerint hamarabb ébredek, mint a Kedves és imádom nézni, ahogy alszik. Egyre növekvő melegség tölti el a szívemet, ahogy hallgatom a lélegzetét, és nézem a göndör fekete fürtjeit.

„Tested életed földi megjelenési formája, létezésed kifejezője. Bibliád, enciklopédiád, életed története. Testedben elraktározódik és visszatükröződik minden, ami megtörténik veled. Tested tudja, tested elmondja.” (Gabrielle Roth, Térképek az eksztázishoz)

Abir éppen nekikezdett a szokásos pénteki nagytakarításnak a kairói lakásomban. Felfedezte a cicák tányérját a nappaliban a szekrény alatt – mert a Kedvesem tegnap ott látta meg az egyik cicát és odavitte neki az ételét – és sűrű fejcsóválással fejezte ki

Kairóba való visszaérkezésem után ez volt a Facebook státuszom: „Szerelemben, boldogan, hálásan.” Az egyik barátom azzal hívott fel, hogy olvasta a státuszomat és nem is érti, hogyan tud ez a kettő együtt működni. Szerelemben és boldogan is? Mert az ő megélése