Nagyon furán, de nagyon jól furán reagáltál – mondta tegnap az egyik barátom miután ellopták a táskámat a telefonjaimmal, lakáskulcsokkal, némi készpénzzel, kártyákkal és az útlevelemmel. Mert nem volt érzelmi reakcióm, kétségbe esve sem voltam. Egyszerűen csak annyi volt bennem, hogy ez van. És még valami. Belső bizonyosság, hogy ennek oka van, és engem szolgál.
Igazából mókás, hogy két napja mondtam Mariamnak – aki tegnap is velem volt -, hogy azt érzem, nem fogok elutazni Ciprusra. Akkor azt éreztem, hogy a helyi választásokat követő események fognak közbe szólni. Az útlevelem szólt közbe. Most már biztos vagyok benne, hogy valamiért itt kell lennem.
Szép este volt, shishával, kávéházzal, barátokkal. Fél 11 körül elindultunk Rimon autójához, és ahogy átmentünk az egyik utcán, elhúzott mellettünk két fiú motoron, és kirántotta a táskámat a kezemből. Az első meglepődés után, 
tényleg csak annyit éreztem, hogy ok, ez van, majd születnek megoldások. Mert Isten szeret minket, és ha adódik egy helyzet, ahhoz küldd megoldást is.
Ma reggel óta folyamatosan könnyek lepik el a szememet. Mélységes hála van bennem azért, hogy az Univerzum ebben a helyzetben is megtartott és gondoskodott rólam.
Nem voltam egyedül, ott voltak velem a barátaim, és mindenben segítettek. Fél 11-kor húzták ki a táskát a kezemből, éjfélre már otthon voltam. Közben voltunk a rendőrségen az útlevelem miatt, sikerült elérnem valakit, akinek megvolt a Kedves telefonszáma – érdekes megtapasztalás volt, hogy egy telefonszámot sem tudok fejből – , ő azonnal elindult vidékről a nála lévő lakáskulccsal, és rekord harminc perc alatt megérkezett hozzám. Közben Rimon hazaugrott az internet-eléréses telefonjáért, beültünk a lakásomhoz közeli kávéházba, rácsatlakoztunk a helyi wifire, pont skype-nál volt egy magyarországi ismerősöm, aki felhívta a húgomat, úgyhogy mire a lakásba értünk, már a kártyáim is le voltak tiltva.
Mélységes hála van bennem azért, hogy ennyi szerető és támogató ember volt körülöttem, és a motoros fiúkkal kapcsolatban is csak annyi van bennem, hogy nagyon sajnálom azt, hogy annyira távol kerültek az ősbizalomtól, hogy elhiszik, csak ilyen módon juthatnak pénzhez.
És közben továbbra is megtölt az érzés, hogy valami nagyon jónak csinál helyet ez az esemény. És miközben ezen gondolkoztam ez az idézet ugrott elém a Facebookon: „Vannak változások, melyek a felszínen negatívnak tűnnek, de aztán hamarosan rádöbbenünk, hogy csak helyet hoztak létre ahhoz, hogy valami új tudjon megjelenni.” (Eckhart Tolle)
Egyre több kapaszkodó tűnik el az életünkből és egyre inkább arra sarkal minket az Univerzum, hogy a stabilitást belül találjuk meg. Várlak téged, ha szeretnéd ezt a folyamatot könnyedén megélni:
„Isten tenyerében” Szertartás az Istennő Templomban
2012. július 31. 19:00-21:30
“És ez a második nagy illúziója az emberiségnek: hogy az élet eredménye kérdéses. És ez a kétely hozta létre a félelmet. Mert, ha kételkedsz az eredményben, akkor kételkedsz a Teremtőben is, azaz kételkedsz Istenben. És, ha kételkedsz Istenben, akkor félelemben és bűntudatban kell élned egész életedben. Ha kételkedsz Isten szándékaiban, és Istennek azon képességében, hogy létrehozza a kívánt eredményt, akkor hogyan fogsz valaha is megpihenni? Hogyan fogsz valaha is békét találni?” (Neale Donald Walsch, Beszélgetések Istennel)
Hívlak Téged arra a helyre, ahová a szív vezet, ahol mindent áthat a bizalom, és az isteni gondviselésben való megpihenés!
Az „Isten tenyerében” Szertartás részvételi díja 4 500 Ft. KEDVEZMÉNY! A Te részvételi díjad csak 2900Ft, ha június 22-ig bejelentkezel és benne vagy az első 10-ben! ÖT FŐ JELENTKEZHET MÉG EZEN AZ ÁRON!
Részletekért és jelentkezéshez ide kattints!
Mélyen hiszek a Tolle idézet igazságában, sokszor átéltem már azt, hogy az Univerzum mindig sokkal szebb ajándékot ad az helyett, amit elvett. Ha hagyjuk 
Azaz, ha nem állunk ellen, nem analizálunk, hanem elfogadjuk a történést békével és ezzel már meg is nyílunk az ajándék befogadására.
Az én kedves egóm most éppen az ellenállásnak azt a fajtáját eszelte ki, hogy 
időről időre az elmém előterébe tuszkol olyan gondolatokat, hogy „mi lett volna, ha…”. Mi lett volna, ha mégis elmegyek Johnnal megnézni azt a kávéházat, amit már egy jó ideje meg akar mutatni… Mi lett volna, ha másképpen fogom a táskát…És ezt így lehetne folytatni a végtelenségig, de minek.
Ami elmúlt, elmúlt. Nincsen rajta mit morfondírozni. Helyette lehetek hálás a jelen ajándékaiért és megnyílhatok arra, amivel az Univerzum megajándékozni készül.
Ha nem tudsz eljönni a szertartásra, de szívesen gyakorolnád ezt az élethez való áldásokra nyitott, másfajta hozzáállást, akkor várlak Téged az Online Elengedés Kurzusomon:
ELENGEDEM, MEGENGEDEM, BEENGEDEM – Online Kurzus Veres Krisztával
öthetes gyakorlati kurzus, hogy el tudd engedni a régit, és be tudd engedni az újat
indul: 2012. július 19-én KEDVEZMÉNNYEL!
Az ALAP CSOMAG (5 elengedés meditációs hanganyag * 5 tanítás a megengedésről * 5 beengedés gyakorlat) normál ára 6600Ft! A Magdaléna Csatornázás részvételi díja 5000Ft!
Most a kettőt együtt, az Online Elengedés Kurzus Alap Csomagját + a téged személyesen támogató Mária Magdalénától csatornázott hanganyagot 11600Ft helyett 6600Ft-os áron vásárolhatod meg, ha június 24-ig bejelentkezel!
A Magdaléna hanganyagot a kurzus végén kapod meg. Skype-on megbeszéljük, hogy hová vitt téged a kurzus öt hete, majd hanganyag formájában Magdaléna azon üzenetét rögzítem neked, mellyel megtarthatod magad a befogadás állapotában.
Részletekért és jelentkezéshez ide kattints!
Semmin sem kell bánkódnunk. Minden tapasztalás minket szolgál, még akkor is, ha abban a pillanatban, amikor megtörténik, nem látható, hogy hogyan. Viszont minden tapasztalás arra is lehetőséget ad, hogy újraírjuk az életünk történéseit.
Hogyan?
Én most beledőltem ebbe a táska-rablós történésbe, csak figyelek, és várom a történések további alakulását. Azt viszont pontosan tudom, hogy túl sok kedvem nincsen ennek ismételt átéléséhez. Valamiért viszont mégis nyitott volt 
a rezgésem ezen történés bevonzására. Ki tudja, hogy a tudattalan mely bugyrának félelme bukkant elő. Lehet, hogy túl sokat hallgattam a kairói ismerőseim ehhez hasonló történeteit. Nem akarom boncolgatni a miértet. Hiszen helyette azt is megfogalmazhatom, amit átélni szeretnék. És azt szeretném átélni, hogy közel és távol olyan emberek vegyenek körül, akik bőség-tudatban és az Univerzum végtelen tápláló ereje felé való bizalomban élnek. És én is ebben szeretnék élni minden pillanatban.
És azzal, hogy ezt leírtam a kérésem máris elindult a fizikaivá válás felé. Áldás és Hála.
Kívánom, hogy írjuk át egyre többen a pénztörténeteinket bőségessé. És ebben szívesen segítelek is. Ha szeretnél azért tenni, hogy megszabadulj az anyagi félelmeidtől, és megpihenj a bőség rezgésében, akkor HOLNAP ÉJFÉLIG MÉG kedvezményes áron jelentkezhetsz online kurzusomra:
ONLINE PÉNZ-VONZÓ KURZUS
indul: június 21-én KEDVEZMÉNNYEL!
Az ALAP CSOMAGOT (7 hét * 7 tanítás * 7 gyakorlat * 7 meditációs hanganyag) most 8800Ft helyett 5500Ft-ért vásárolhatod meg, ha június 18-ig bejelentkezel!
Ha benne vagy a következő 10 főben a 7×7 napi megerősítést féláron, 1000Ft-ért rendelheted meg!
Részletekért és jelentkezéshez ide kattints!
Kedves Kriszta,
értem, és érzem, amit megtapasztalsz, mert nekem is volt, hogy kitettem a pénztárcám a kocsi tetejére, és elindultam az autóval, mert a szerelmes levelet, ami benne volt, akkor örökre el kellett veszítenem/engednem; illetve amikor mindkét telefonomat ellopták egyszerre, és mégis mindenki megtalált akinek kellettem, illetve aki nekem kellett, jelentkezett nálam más úton/módon, mert elkezdtem telepátiával működni… Csodás átélések ezek, és csak hálásak lehetünk értük.
Veled vagyok gondolatban: szeretetben és nem félelemben,
Edit
áldás
Drága Kriszta!
Barátnőm hívta fel a figyelmemet a mostani írásodra. Ami arra sarkall, hogy megosszam én is a friss élményem. Elmúlt héten csütörtökön hajnalban valaki/valakik az albérletem konyhájából kiemelték a táskámat egy másik táskával együtt. Az ajtó csak kilinccsel volt bezárva, mivel reggelre a párom érkezését vártam. Az egyik táskában semleges, de örömet okozó dolgok voltak, a másik táska a amindennapokban használatos kézitáskám volt. A megelőző napon vettem fel a bankból pénzt a lakbérre, rezsire, életre. A táskában volt az autóm forgalmija, a kulcsa és a garázs távirányítója is (amin a garázs átjáró kulcsa is volt). A párommal ez volt az első napunk, amit egészben együtt tölthettünk, ami által megtapasztalhattam, hogy valóban mellettem áll. A kártyám a neten keresztül azonnal letiltottam, majd a házibácsitól elkértem a garázs-átjáró kulcsot, ami már csak megerősítés volt, hogy nem az volt a cél, hogy valódi károm legyen, hanem figyelmeztetés. Az autóm nyugodtan pihent a garázsban. A rendőrségen nem működött a számítógépes rendszer, emiatt másnap kellett újra visszamennem, amikor is már eleve úgy kérdeztem, a párom javaslatára, hogy vittek-e be táskákat leadni. Mindkét táskát leadták, gyakorlatilag hiánytalanul. Természetesen a kp hiányzott, meg a pénztárcám, az iratos táskám, ami kinézhet nagyobb pénztárcának is. Viszont az autókulcsa, a garázstáviránytó és a “véletlenül”/rendetlenül az iratos táskába nem visszatett forgalmival együtt meglett. Hálát és boldogságot érzek az egész folyamattal kapcsolatban. Az irataim még nincsenek meg, de azt érzem ezek is visszakerülnek hozzám rövidesen. A helyzet viszont lehetővé tette számomra, hogy kicsit lelassuljak, befelé figyeljek. Amikor tudatosult bennem, hogy az oldalzsebben tartott nagyobb összeg mellett ott volt egy darab csodálatos anyaszarvasbőr, megnyugodtam teljesen, elengedtem és áldást küldtem a rabló/k felé. Az egyébként a táskámban lévő fényképezőgépem sem volt aznap reggel benne, meg a két kedves összecsukhatós táskám sem, “véletlenül”. Az jött, hogy fókuszáljak erőteljesebben befelé és a születőben lévő utazásom felé. Az utazás célja az Andok: Ecuador, Peru, Argentína; ősi sámán tanítások átvétele, megtanulása az erőhelyek összekötése fizikálisan is. Erdélyből, a Dunából és néhány itthoni helyről viszek köveket, apróbb tárgyakat ki. Most kíváncsian várom, hogy mit hoznak a napok, milyen ajándékokat tartogat az élet. Miközben nyitottan és boldogan élem meg a pillnatokat. Köszönöm, hogy megoszthattam.
Ui: ha ezt olvasva késztetést érzel, hogy valamilyen módon támogasd az utazásom/utazásunk, akkor kérlek ne fogd vissza magad
Áldás: Kata
Kedves Kata! Mi találkoztunk a hétvégi meditáción az Antinál? Néhány éve jártam perui sámánnál az Andokban -különös történések eredménye volt, hogy eljutottam hozzá- , s ismerek itthon olyan személyt aki több sámánnál is járt kint. Ha szeretnél róla beszélni, akkor írjál. Üdvözöllek. Csilla
Kedves Csilla:-)
Nagyon szeretnék találkozni és beszélni veled, hogyan érlek el? Kata
Szia Kriszta!
Én is egy hasonló élményemet szeretném megosztani veletek.
Taxiba vágtam magam, és odafelé azon imádkoztam, hogy egészben legyen az autóm, vagyis reméltem,hogy nem az alkatrészek miatt vitték el. Megvártam a kiérkező rendőröket (akik nagyon kedvesek voltak), majd helyszínelés után beindíthattam, és hatalmas volt az öröm, amikor bebizonyosodott, hogy a motorhoz hozzá sem nyúltak. A négy kerék ugyan hiányzott az autóról, és az utastérből is elvittek minden mozdíthatót, de akkor is csodaszámba ment az autóm megtalálása 
Pár évvel ezelőtt ellopták az autómat az albérletem előtti parkolóból. Amikor kinéztem a lakás ablakán, és láttam, hogy az autómnak hűlt helye van, a legelső gondolatom az volt – bármilyen hihetetlennek is tűnik – hogy nem baj, most épp elvitték, de majd visszahozzák. Én sem lettem ideges, emiatt kaptam is elég szidást a családtagjaimtól, hogy “nem vagy normális, ebből is látszik, hogy nem értékeled a pénzt és amid van” – és hasonlókat. Azonban végig egy olyan hatalmas támogató erőt éreztem magam mögött, hogy – ez is furcsán hangozhat – de még élveztem is az egész folyamatot (rendőrség, saját nyomozás, tömegközlekedés, stb., és nem azért, mert anyagilag olyan jól álltam volna, hogy könnyedén tudtam volna venni egy másik autót).
Sőt, mi több, még az (akkor még ismeretlen) rabló iránt is megmagyarázhatatlan szeretet éreztem, és azt, hogy az illető erőteljes vonzalmat táplál irántam….
Másfél-két hét múlva telefonáltak a rendőrségtől, hogy megtalálták az autómat, most rögtön menjek a helyszínre. El tudjátok képzelni azt az örömöt
Úgyhogy a legelső megérzés helyes volt, hogy nem estem pánikba, egyszerűen tudtam, hogy meglesz még az autóm
Persze én is gondolkodtam, miért történt mindez:
Az egyik oka az volt, hogy egy ilyen komoly esemény kellett ahhoz, hogy észrevegyem, sürgősen el kell jönnöm abból az albérletből (előtte a posta elvesztette az utánam küldött lakáskulcsot is, de abból még nem kapcsoltam).
Távozásom így is elég balhés volt, mint kiderült, a főbérlő egy pszichopata (csak nagyon olcsó volt az albérlet, és én attól féltem, másikat nem tudok majd megfizetni, ezért nem mertem lépni). Amikor az autóm ellopására hivatkozva közöltem, hogy el kell jönnöm tőle, agresszív lett, nem akart elengedni, stb. Előtte még turkált is a holmijaim között, és pár dolgot “elvett” magának, hogy maradjon belőlem emléke..
Úgyhogy ez egy nagyon jó lecke volt arra, hogy megtanuljam, ha valamivel kapcsolatban rossz érzéseink vannak, ott azonnal lépni kell, félelem nélkül.
Később a rabló kilétére is fény derült (nem a hivatalos nyomozás eredményeként), s bár volt bennem egy kis harag akkor, nem sokáig tartott, egyszerűen őt egy statisztának láttam az életemben.
Úgyhogy tényleg minden értünk történik, csak hagyjuk magunkat sodorni az áramlattal
Iza
Köszönöm a megosztásokat. Remélem ezek a történetek másoknak is erőt adnak