Illetve két éjjeliszekrény, csak itt Kairóban komódnak mondják. Nagy kalandunk volt ma egymással. A kairói lakásom tulajdonosa új ágyat vásárol a szobámba, én választottam ki az ágyat is, illetve eldöntöttem, hogy megveszem a hozzá tartozó fésülködő szekrényt és éjjeliszekrényt. Na, itt kezdődött a kaland. Mert a tulajdonos szerint csak két komódot lehet venni.
Mondtam, hogy én csak egyet szeretnék. Ő meg mondta, hogy azt nem lehet, mert ekkora ágyhoz két éjjeliszekrény kell. A boltban eladtak egyet is, de a tulajdonos teljesen bele volt szorulva abba, hogy komódból kettő kell. Nagyon türelmes voltam, mert láttam, hogy ez egy elég komoly hitrendszer (azt értem ez alatt, hogy az ő valóságában elképzelhetetlen volt az ágy egy komóddal), el is töltöttünk vele legalább fél órát, mire megérkeztünk oda, hogy rendben, akkor most mégis egy komód lesz.
Nagyon mókás lények vagyunk mi felnőttek. Teli a két komódhoz hasonló 
meggyőződésekkel, amik jól megnehezítik az életünket. Ráadásul még arról is meg vagyunk győződve, hogy a meggyőződéseink szűk keretébe a gyerekeket is bele kell szorítani.
Én például a komód után azt a történetet hallgattam az autóban, hogy milyen szabály szerint étkeznek a tulajdonos gyermekei. Az a szabály, hogy otthon kell enni az édesanya főztjét, és egy nap van, amin fel lehet rúgni a szabályt és lehet házon kívül étkezni, a péntek, illetve a nyári szünidő. Édes volt a tulajdonos, mert azt is elmagyarázta, hogy nehéz helyzetben van, amikor például hét közben kedve szottyan kosharit – fincsi egyiptomi nemzeti étel – rendelni, akkor nagyon ki kell találnia, hogy rá miért nem vonatkozik a szabály. Megemlítettem, hogy a gyerekek szabályok nélkül is tudnak létezni, sőt a szabadság az teret ad nekik arra, hogy kibontakoztassák saját magukat. Ő meg mondta, hogy azt nem lehet, mert a gyerekek nem tudják megítélni mi a helyes és helytelen, szabályok kellenek, mert csak a felnőttek tudják magukat kontrollálni. Úgyhogy, hajrá, a gyermekek máris úton vannak a „két komód kell” felé.
Ma reggel arról beszélgettünk Hajnallal, hogy milyen fantasztikusak a gyerekek, és milyen jó lenne, ha a felnőttek inkább csak abban támogatnák őket, hogy kinyíljanak azon a módon, ahogy szeretnének, sőt a felnőttek tanulnának a gyerekektől, félre dobva azt a szent meggyőződést, hogy ők jobban tudják.
Milyen a gyerek? Még nincsen „két komód kell” meggyőződése. Sőt, ahogy egy 
nagymama mesélte néhány éve, egy gyermek számára a sajtos szendvics nem feltétlenül azt jelenti, hogy a kenyeret megkenjük vajjal, és rátesszük a sajtot. Egy gyerek a sajtos szendvicset úgy is el tudja képzelni, hogy a kenyérre teszi a sajtot, és a sajtra keni a vajat.
Minél felnőttebbek vagyunk annál, több „két komód kell” meggyőződés van a fejünkben, és annál beszűkültebb a világunk . Minél több bennünk a gyermek annál több a „LEHETSÉGES”számunkra, annál tágabb a világunk. Minél tágabb a világunk, annál könnyebb számunkra a teremtés!
Amúgy a lakásom tulajdonosa édes, jó fej ember, ő jól van a „két komód kell” világban. És ez tök rendben van, találja meg mindenki azt, ami neki jó. De ha te másra vágysz, ha szeretnél kilépni a bekockásodott világból, és megtapasztalni a Végtelent, ahol minden lehetséges, akkor várlak februárban induló 3×3 hetes online kurzusomra:
Online Játszva-Teremtő Kurzus
indul: január 23-án, az ÚjHold új kezdeteket támogató erejében!
3×3 hét * 3×3 tanítás * 3×3 gyakorlat * 3×3 személyes visszajelzés
Az első három hétben elkezdjük az életünk könnyed, örömteli újraírását, hívni kezdjük a vágyainkat. A második három hétben azokon a helyzetek könnyed átalakítását gyakoroljuk, amik általában megállítják a teremtési folyamatainkat. A harmadik három hétben, pedig azzal játszunk, hogy hogyan tudjuk az életünk minden pillanatát a teremtésünk részévé tenni.
Az Online Játszva-Teremtő Kurzus részvételi díja 27 000Ft. KEDVEZMÉNY! December 31-ig a te részvételi díjad csak 15000Ft! Ha Karácsonyig bejelentkezel ajándékként megkapod az általad választott Online Kurzust (Pénzvonzó, vagy Testsúlyszabályzó, vagy Elengedés, vagy SzerelemVonzó)!
A részletekhez és jelentkezéshez ide kattints!
Ha a link nem lenne kattintható, akkor ezt másold a böngésződ címsorába:
http://www.vereskriszta.com/online-kurzusok/online-jatszva-teremto-kurzus/
Ehhez a bejegyzéshez a honlapomon hozzá is szólhatsz. Bármelyikhez! És örülök, ha megosztod velem a gondolataidat.
Szeretettel,
Veres Kriszta
Na, ezzel kapcsolatban nekem is van egy megélésem mostanában!
soha életemben nem éltem riasztós lakásban, nem is szándékozom éjjel nappal kapcsolagatni, beállítani, hogy éjszaka melyik szobákban pásztázza a teret, melyikben nem, mindig vigyázni, hogy most bekapcsoltam-e amikor elindultam otthonról, érkezéskor meg kapkodva kikapcsolni..stb. Nem is akarok azzal a tudattal élni, hogy hozzám betörhetnek bármikor, és ezért állandó jelleggel védekeznem kelljen ellene!
A munkahelyem bocsátja rendelkezésemre a lakást amiben élek, és van egy tulajdonos is, akitől a munkahelyem bérli. Miután beköltöztem, a tulajdonos mondta nekem, hogy a riasztó éves karbantartási díja 100 euro, ezt hamarosan ki kell majd fizetnem. Mire én: köszönöm szépen, milyen jó, hogy nincs szükségem riasztóra, így nem is kell karbantartási díjat fizetnem!
Ezt megmondtam a tulajdonosnak, mire az a munkahelyemen keresztül panaszolt be, és a munkahelyemen kezdett el a gazdaságis rámparancsolni, hogy muszáj használnom a riasztót, és fizetnem is.
A tulajdonos egy öreg néni, látszik hogy ő állandó félelemben él, jól beriaztóz mindent maga körül
Mind a munkahelyem, mind a tulajdonos számára “szentségtörés” hogy én ki akarom kapcsoltatni a riasztót, és szerződésekre, biztosításra és jogszabályokra hivatkoznak, durvuló hangnemben hogy megakadályozzanak engem abban, hogy egy nagyon jó környéken lévő lakásban ne aktiváljak egy riasztót. Mellesleg a riasztó nincs bekötve a rendőrségre, szóval csak úgy magában szólna, ha nem vagyok épp otthon, senki nem hallja, illetve nem jellemző, hogy az emberek odafussanak valahova ahol megszólalt a riasztó…
Mindenki a “rend” bomlasztójának tekint engem, mert merészelek nem használni riasztót!
Kriszta, nekem még nem sikerült ezt elegyengetnem… de remélem minden jóra fordul. Nem a 100 euro érdekel, hanem csak egyszerűen nekem eszembe sem jut bekapcsolni!
Szia Drága Anna,
Vállald örömmel a “rend” bomlasztója szerepet. Én szeretem
Ha megszereted mások is elfogadnak ilyennek 
Lélegezd be magad a Lelkedbe, nézz rájuk szeretettel a szép szemeiddel és mosolyoddal, legyél biztos abban, hogy amit szeretnél jól van úgy, köszönd meg nekik a riasztó lehetőségét, és azt, hogy megoldást találnak a riasztóra, amire te nem tartasz igényt.
Ne menj bele további vitákba, és küldj nekik a szívedből sok szeretetet, és szórd be őket könnyedség-porral, biztosan jól jön, ennyi szabály közé
Ölelés,
Kriszta